Bevallom őszintén én is csinálom! Sőt minden vállalkozó csinálja. Na nem a „kreatív” könyvelésre, adócsalásra, vagy a különféle hivatalok kijátszására kell gondolni, mivel ezeket nem csinálom. Viszont igyekszem felkészülni a versenytársakból, figyelni, hogy ők hogyan működnek, mit csinálnak jobban vagy rosszabbul, mint én. Ezt hívják konkurenciaelemzésnek, és az utóbbi időben elég érdekes eredményekre bukkanok.
Például az egyik alapelv – és ha vállalkozó vagy nyilván te is tapasztalod – hogy a Megrendelő/Vásárló/Ügyfél, egyszóval egy „civil” nem szakértője a szakmádnak, nem tud annyit a témáról, mint te. Ez nyilvánvaló, hiszen azért fordult hozzád, mert Te vagy a szakember, Tőled várja a segítséget, a megoldást. Ezért jól tudod, hogy a „civilek” nem biztos, hogy értik azt a szakmai nyelvet, amit Te és a veled azonos szakmát művelők beszélnek. Éppen ezért igyekszel nekik egyszerűen fogalmazni, valahogy „konyhanyelven” elmondani, amit kell. Ezzel szemben az én konkurenciáimnak egyre inkább az lett a szokása, hogy webes szakifejezésekkel tömik tele az internetes oldalaikat, vagy esetleg a nyomtatott anyagaikat is (bár az interneten a legkönnyebb „megcsúszni” e téren). Ha az én oldalamat böngészed, nem nagyon találsz olyan kifejezéseket, mondatérszeket, amit egyszerű józan paraszti észel ne lehetne megérteni. Persze én is írhatnám, hogy reszponzív, meg parallax, hogy SSD meg HDD tárhely, hogy PHP meg MySQL, hogy portálmotor, meg nyílt forráskód, hogy AJAX, meg Javascript, de egyrész ez kit érdekel (csak működjön) másrészt meg ezekről nem a Megrendelőnek kell tudnia, hogy mi micsoda, hanem nekem. Természetesen én sem egyik napról, a másikra sajátítottam el ezt a sok okosságot, sőt be merem vallani, vannak olyan technikák, amelyeket mélyebben is ismerhetnék, de a lényeg, hogy amire Neked szükséged van, azt tudom – anélkül, hogy mindenféle idegen szörnykifejezést használnék. De mindez csak technika, és itt érünk el a következő problémához.
Schlingloff Sándort gondolom nem kell bemutatnom egy gyakorlott vállalkozónak, de ha mégis, akkor elárulom, hogy ő volt az egyik legnagyobb marketingguru Magyarországon mindaddig, amíg át nem nyergelt a teológiára (és mostanában tanít is a Közép-Európai Teológiai Akadémián), valamint nem jelent meg a színen Wolf Gábor, aki jelenleg a No. 1. magyar marketinges. No de vissza Schlingloff Sándorra, aki pár éve azt írta az egyik anyagában – és ez annak idején engem is teljesen megdöbbentett -, hogy egy weboldal elkészítésének 20%-a számítástechnika, és 80%-a marketing. Nos azt kel mondanom, hogy mostanra az arányok még durvábbak: szerintem 10%-90% a marketing javára. A konkurenciám egyes tagjai viszont ezt nem veszik figyelembe, vagy egyszerűen nem akarják tudomásul venni, és azt hiszik, a weboldalkészítés alapvetően számítógépes (okostelefonos, tabletes, stb.) kérdés és ennek megfelelően is bánnak vele. Holott manapság már végképp nem az a kérdés, hogy egy oldal mennyire „szép”, vagy milyen sokféle funkciója van, sőt még az sem, hogy egy cégbemutató oldalról, vagy egy weráruházról van szó: a kérdés az, mennyire szolgálja egy weboldal a vállalkozás céljait. Ezt pedig – bármennyire penge is legyen – egy programozó, grafikus, vagy akárki, nem fogja tudni megoldani. De tegyük fel, hogy a technika és a marketing is O. K. még mindig ott van egy fontos dolog.
Ez pedig nem más, mint maga a tartalom. Hiszen egy weboldalt azért készíttet az ember a vállalkozásának, hogy azon keresztül kommunikáljon a leendő és meglévő vásárlóival. Így a tartalom egy kicsit összefolyik a marketinggel, mivel sokszor „marketinges” szöveget kell írni, de alapvetően minden az eladást szolgálja, ami a weboldalra kikerül. Így az örök rettegett webfejlesztői kérdés: ki írja a tartalmat? Amikor felvetem egy érdeklődőnek, hogy bizony tartalom (minél több és minél gyakrabban frissülő) kell a weboldalra, hogy a Google és a leendő vevői megtalálják, akkor gyakran megbicsaklik a beszélgetés. Sokan úgy gondolják – sajnos/szerencsére a konkurenseim egy része is – hogy egy megcsinálom a weboldalt, felteszem a szövegeket, a képeket, a videókat, meg a Facebook like-gombját azt meg is volnánk. Tudod mikor készül el egy weboldal? SOHA!
Esetleg elkezd működni, lehet használni, lehet rajta valamit olvasni, de ELKÉSZÜLNI sosem fog. Folyamatosan karban kell tartani és ez nem azt jelenti, hogy leveszek innen-onnan valami jó szöveget, esetleg kiírom a sok évvel ezelőtt elkészült szórólapom szövegét, meg valami vicces képet, aztán ezeket kiteszem. A legtöbb megrendelő, vállalkozó itt teszi fel a kezét, hogy neki erre nincs kapacitása, nem tud írni, stb. De neki nem is kell! Ha van egy jó webfejlesztő, vagy egy csapat, akkor ott van egy (vagy több) ember, aki a tartalmakat is elő tudja állítani: tud szöveget írni, fotózni esetleg videózni is. Ő a Megrendelővel együtt dolgozik a weboldalon és nem azt várja, hogy a Megrendelő majd átküldi a szövegeket, amit fel kell tenni és kész. Ha a vállalkozóknak lenne kapacitásuk szöveget írni, akkor ennyi erővel már a weboldalukra is fel tudnák tenni a kész tartalmat. Csak éppen tartalom-előállításban nem bajnokok, de nem is ez a feladatuk. Nekik a saját bizniszüket kell vinniük, mint ahogy a webesnek is a sajátját. Ebbe pedig – szerintem – beletartozik a tartalom-előállítás is – ha máshogy nem, legalább alvállalkozón keresztül.
Egyszóval a képlet a következő: egy kis technikai hókuszpókusz + marketing + tartalmak = működő weboldal. Amíg viszont a konkurenciám jó része ebből csak a technikára koncentrál, nyugodt éjszakáim lehetnek.