Az ügyfelek nem nagyon kedvelik, ha őszinte vagyok, de a legtöbb esetben nincs más választásom. Tegnap arról írtam, hogy a megrendelőknek többnyire gőzük nincs arról, hogyan kellene ezt az egész internetes dolgot elkezdeni, de van még ennél is rosszabb. Amikor az ügyfél teljesen kész koncepcióval, mindenttudóan, totálisan kompromisszum-képtelenül érkezik, és megmutatja, hogy EZT AKAROM! Ő nem kérdez semmit, nem hallgat meg senkit, csak annyit mond: „én vagyok a megrendelő, és fizetek” Tegnap arról írtam, hogy milyen fontos a személyes találkozás, hogy le tudjuk ülni beszélgetni, de vele még ez se megy, mert nem hajlandó válaszolni a kérdésekre sem. Ilyenkor vajon mi a teendő? Két eset van. Vagy tök jó a koncepció, brutál a grafika, könnyű a programozás, mert átlátható a szerkezet és pontról pontra el tudja mondani a megrendelő, mit hogyan szeretne stb. Ez a ritkábbik eset és ha így lenne, valószínűleg a megrendelő megcsinálná maga, mert profibb mint a legtöbb webfejlesztő.
És hogy mi a másik eset? Hát az, hogy totál zavaros a koncepció, full gagyi a grafika, teljesen érthetetlen és átláthatatlan az egész dolog működése, így a programozócsapatnak vért kell izzadnia, hogy egy valamennyire hasonló működésű izét kreáljon. Ilyenkor mi van? Csináljam meg, mert fizet és utána tagadjam le, hogy valaha is láttuk egymást? Vagy mondjam neki, hogy nem vállalom, aztán elterjeszti rólam, hogy milyen bunkó vagyok, mert nem akartam neki segíteni? Egyébként meg ha elvállalom, akkor lehet, hogy hetekig, vagy hónapokig húzódik a munka, mert menet közben kiderül, hogy ez se jó, meg az se, ezt nem lehet megcsinálni, vagy nem így, vagy meg lehet, de fölösleges (logikátlan, értelmetlen, csúnya, igénytelen, nevetséges, stb.), aztán újrakezdeni, ami már megvan, plusz költség, plusz idő, plusz ideg. Hiányzik ez valakinek? Na ugye! 🙂