Hogy ki az a Tollas Roland? Ha bárki rákeres az interneten, nagyon gyorsan kiderül. Ő a valódi spammer arcetípusa. A spammer egyébként olyan ember, aki boldog-boldogtalannak reklám e-maileket küld és nem törődik azzal, hogy a célszemélynek egyáltalán szüksége van-e az adott termékre ill. szolgáltatásra vagy sem. És hogy mi volt a levélben? Ha ide kattintasz, elolvashatod.
Ha most azt kérdezed, hogy mi azzal a baj, hogy valaki 15-20 ezer forintért komplett webáruházat (!) kínál, azt is szívesen elmondom. Pár hónapja bevetettem egy akciót, amelyben webnévjegyet hirdettünk 25 000,- Ft-os áron. Ebben egy domain-név, egy egyedi design, egy adminfelület, és kezdeti tartalomfeltöltés volt benne. Passz! Nem ígértem teljesen egyedi, prémiumkategóriás design-t, nem ígértem teljes kereskedelmi oldalt és sok mást sem. Természetesen van olyan csomag, ami a fenti kunsztokat is tudja, de az már a webnévjegy árfekvésének tízszeresébe kerül. Pontosabban onnan indul. Amikor pedig néha megnézem a versenytársaim weboldalait, elég sokszor azzal szembesülök, hogy még így is elég olcsón dolgozom. Na most akkor mit lehet várni egy 15 000,- Ft-os weboldaltól? Pláne webáruháztól? Amikor a mai benzinárak mellett egy tankolás kerül ennyibe? Az autós példát már korábban ellőttem, ha érdekel, a második bejegyzésben megtalálod.
A legszomorúbb azonban mégsem az, hogy vannak olyanok, akik tényleg elhiszik, hogy ennyiért egy csúcs weboldalt kapnak és dőlnek a látogatók. A legborzasztóbb az, hogy még mindig vannak, akik a saját munkájukat ennyire értékelik. Vegyünk pl. egy fodrászt. Legyen egy egyszerű hajvágás átlagos díja 1 000,- Ft. Képzeljük el, hogy jön valaki és azt mondja, hogy nálam egy ugyanilyen hajvágást megkaphat 50 Ft-ért. Lesz vendége? Természetesen nem, hiszen aki járt már fodrásznál, pontosan tudja, hogy ennyiért nem lehet kihozni egy hajvágást, mivel aki ennyit kér, az valószínűleg nem ért a hajvágáshoz. De ha három autószerelő közül kell választani, akik egy munkát pl. 15 000, 18 000, és 300 Forintért vállalnának el, akkor kit válasszunk? Tudja egyáltalán a 300 Ft-os „szaki”, hogy melyik az autó eleje meg hátulja? De ha tudja, akkor miért nem bízik magában annyira, hogy legalább 10 000,- Ft-ot elkérjen? De ha venni akarok egy üveg bort, akkor az 1 500 Forintosat, az 1 200,- Forintosat, vagy a 90,- Forintosat vegyem-e? Lehet, hogy a 90,- Ft-os is üt, de hogy szőlőt nem látott, az tuti! Szóval szerintem ha valami túl olcsó, az valamiért gyanús. Vagy legalábbis gyanút kell, hogy keltsen. Nem igaz?